Az MRSZ Elnöksége 2012. március 1-jén 15.00-17.00 között ülést tartott, ahol a következő fontosabb döntések születtek.
Pártoló tagok felvételi kérelme esetén ezentúl az előírt, két MRSZ tag ajánlása rövid motivációs levél csatolásával is kivátható.
Az Elnökség összeállította a 2013. évre tervezett főbb események listáját. A tervek között szerepel a 2012 októberi rendezvény folytatásaként egy, az év végi rendes éves közgyűléshez kapcsolódó örökségvédelmi szeminárium megrendezése.
Szeptember 13-14-ére hirdeti meg az MRSZ a Régészet Napja című országos rendezvénysorozatot a régészeti gyűjteménnyel rendelkező múzeumok, egyetemi régészeti tanszékek és más, régészettel foglalkozó intézmények részvételével.
Az MRSZ tervezi továbbá az év folyamán egy, a fémkereső műszerek használatáról szóló Belügyminiszteri rendelet végrehajtásával kapcsolatos szakmai ajánlás összeállítását.
2013. januárjától a Magyar Régész Szövetség lesz a Régészeti Magazin portál hivatalos támogatója az Elnökség határozata és a weboldal szerkesztőjével, Pásztor Angelikával született megállapodás alapján. A jövőben az MRSZ biztosítja az oldal működéséhez szükséges webtárhely anyagi fedezetét. A projekt gazdája továbbra is Pásztor Angelika marad.
A régészeti örökség és a műemléki értékek védelme 2012. szeptember 21-én a belügyminiszter hatáskörébe került. Az ezzel kapcsoltos szervezeti és tartalmi átalakítások a 2012. évi CXCI. törvénnyel módosított 2001. évi LXIV. törvényben (Kötv.; Magyar Közlöny 164. sz., 2012. december 7.), valamint a 393/2012. Kormányrendeletben (Magyar Közlöny 175. sz., 2012. december 20.) jelentek meg, és 2013. január 1-vel lépnek hatályba. Dr. Szaló Péter területrendezési, építésügyi és örökségvédelmi helyettes államtitkár ezzel kapcsolatban sajtótájékoztatót tartott. A Belügyminisztérium az MRSZ-hez is eljutatta a sajtóanyagot, amelyre az MRSZ Elnöksége válaszlevelet fogalmazott. Ebben kifejtette véleményét a régészeti örökségvédelem kialakulóban lévő rendszeréről, a jogszabályi változások vélelmezhető hatásairól.
Az Elnökség válaszában ismét kiemelte, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megszüntetését elhibázott, az örökségvédelem szempontjából rendkívül káros lépésnek tartja, és alapvető fontosságúnak ítéli az örökségvédelem új szervezeti kereteinek pontos kidolgozását, valamint a régészeti örökségvédelmi feladatellátás egyes részterületeit érintő szabályozások egységes keretbe foglalását, az ellentmondások megszüntetését. Örömmel konstatálta továbbá, hogy az MRSZ néhány javaslata is helyet kapott az új szabályozásban.
Az Elnökség kiemelte azonban a most hatályba lépő szabályozás jó néhány olyan elemét, amelyet komoly veszélyforrásnak talál az örökségvédelmi (és egyben a beruházói) érdekek érvényesülésének szempontjából. Elsősorban a jelenlegi örökségvédelmi struktúra helyi szintű politikai-gazdasági kiszolgáltatottságát, illetve az ügyintézés rendjét tartja aggályosnak, valamint a súlyos ellentmondásokat hordozó fogalmi definíciókat (különös tekintettel a régészeti örökség és a teljes felületű feltárás fogalmára).
Az Elnökség ismételten jelezte, hogy kész partnerként együttműködni egy hosszú távú és hatékony, az örökségvédelmi és beruházói érdekeket egyaránt figyelembe vevő régészeti örökségvédelmi rendszer kialakításában, és jelezte, hogy mindaddig is folyamatosan tájékoztatni fogja a Belügyminisztériumot a szabályozással összefüggésben kialakuló gyakorlati problémákról.
Az MRSz Közgyűlése 2012. december 14-én az Alapszabállyal kapcsolatos módosításokat fogadott el. A módosított Alapszabály itt olvasható.
Az MRSZ 2012. december 14-én 11 órakor megtartotta évi rendes Közgyűlését 42 szavazati joggal rendelkező tag részvételével.
Lassányi Gábor elnök beszámolt az Elnökség a 2011. novemberi tisztújító Közgyűlés óta végzett tevékenységéről. A beszámoló az alábbi fontosabb eseményeket érintette:
1) Az MRSZ Elnökségéhez tíz jogszabálytervezet érkezett véleményezésre az illetékes államtitkárságoktól. A tervezetekkel kapcsolatos állásfoglalásokat az Elnökség és a Jogi és Nagyberuházási Szakbizottság fogalmazta meg. A Szakbizottság az Elnökség közreműködésével összeállította a “Beruházásokhoz kapcsolódó régészeti feladatellátás egységes koncepciója” című dokumentumot, amelyet a 2012 januárjában összehívott rendkívüli közgyűlés elfogadott. A dokumentum alapján a Szakbizottság törvényjavaslatot készített, amelyet március elején eljuttatott a Nemzeti Erőforrások Minisztériumához.
2) A jogszabály-módosításokhoz kapcsolódva, szakmai szempontokat érvényesítő lobbitevékenységként született meg a „Megmentett örökség – Kincsek Európa szívéből” című kiállítás, amely a politikum képviselőit célzó parlamenti bemutató után országjáró körútra indult.
3) 2012. október 30-án az MRSZ nyílt szakmai szemináriumot rendezett “Törvénytől sújtva: a régészeti örökségvédelem új útjai” címmel.
4) Az MRSZ 2012-ben két nyertes NKA pályázatot bonyolított le, amelyek a Ki-kicsoda a magyar régészetben és a Megmentett örökség kiállítás projektjeit támogatták.
5) 2012 novembere óta 56 új tag lépett be a Szövetségbe, a kilépők száma 5 fő.
6) Az Elnök megtartotta a Szövetség éves pénzügyi beszámolóját, amely a honlapon hamarosan megtekinthető lesz.
Ezt követően a Fegyelmi és a Felügyelő Bizottság elnöke, valamint az öt szakbizottság vezetője is megtartotta beszámolóját az elmúlt időszakban végzett munkáról.
A Közgyűlés döntése nyomán módosult az MRSZ Alapszabálya. A módosítások az alábbi fő témaköröket érintették:
1) A Közgyűlés elfogadta azon pontok módosítását, illetve beemelését, amelyek lehetővé teszik a régészhallgatók által kezdeményezett ifjúsági tagsági kategória bevezetését (3.1.1., 3.5.1. – 3.5.2., 4.3.2. – 4.3.5., 5.3.1. – 5.3.4., 9.3.13., 12.4. pontok).
2) Bekerült az Alapszabályba a rendes tagsághoz szükséges végzettség meghatározása (3.1.1.b pont).
3) Rögzítésre került az Elnökséghez érkező beadványok ügymenete, a Fegyelmi Bizottság eljárásának rendje, illetve az Elnökségnek a bizottságok munkája felett gyakorolt felügyelete (9.3.15., 9.8.9., 9.8.11., 9.8.13. pontok).
4) A tisztségviselők választása kapcsán a választhatóság és összeférhetetlenség szempontjai is pontosabbá váltak (9.6. pont).
A Közgyűlés döntést hozott arról, hogy milyen módon kívánja rendezni az évek során felhalmozódott, jelentős összegű tagdíjtartozásokkal kapcsolatos problémát. A határozat szerint 4 évnyi tagdíjtartozás után az illető tag ügye automatikusan a Fegyelmi Bizottság elé kerül.
A Közgyűlést megelőzően, december 14-én 9.30-kor az MRSZ Elnöksége ülést tartott, melynek során egyhangú döntéssel felvette a tagok sorába Soós Eszter, Mali Péter és Király Ágnes tagjelölteket.
A Magyar Régész Szövetség Elnöksége az alábbi levelet juttatta el Áder János köztársasági elnöknek:
| Dr. Áder János köztársasági elnök részére
tárgy: T/8886 iromány számot viselő kihirdetésre váró törvény Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!
A Magyar Régész Szövetség, a magyar régészet reprezentatív szakmai érdekképviseleti szervezete nevében az alábbi kéréssel fordulunk Önhöz. Az Országgyűlés 2012. november 26-án elfogadta a T/8886 számú tervezetet a kulturális örökségvédelemmel kapcsolatos egyes törvények módosításáról. Kérjük a köztársasági elnök urat, hogy a kihirdetésre váró törvényt ne írja alá, és azt megfontolásra küldje vissza az országgyűlésnek, vagy szíves döntésének megfelelően előzetes normakontrollra küldje meg azt az Alkotmánybíróságnak! Indoklás A törvényi változtatás legkritikusabb elemét az a régészeti örökség definíciójában eszközölt, látszólag apró változtatás jelenti, amely a régészeti örökség fogalmának korábbi meghatározásával szemben az emberi lét felszín alatti nyomai közül csak az ún. „jelentőseket” jelöli meg a régészeti örökség részeként, ezáltal védendőként. A kihirdetésre váró törvény ugyanis a 7. §-ában a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény alábbi módosítását is tartalmazza: „22. Régészeti örökség: az emberi létnek a föld felszínén, a föld vagy a vizek felszíne alatt és a természetes vagy mesterséges üregekben 1711 előtt keletkezett érzékelhető jelentős nyoma (szerkezet, építmény, telep, maradvány, lelet, amelyek a régészeti örökség elemei), amelynek megőrzése, tanulmányozása segít megismerni az egyetemes kultúrát és rekonstruálni az ország és a nemzet történelmét, népünk eredetét és fejlődését igazolja, bemutatja, alátámasztja, és segít feltárni kapcsolatát természeti környezetével, továbbá amellyel kapcsolatos információszerzés fő forrásai a feltárás és egyéb kutatási módszerek.” Az elfogadott változtatás véleményünk szerint ellentétes Magyarország Alaptörvényének Nemzeti Hitvallásában, Alapvetésének P) és Q) cikkeiben foglaltakkal, következésképpen a T) cikk 3. bekezdésével is szemben áll. Az kihirdetésre váró törvény véleményünk szerint ellentétben áll továbbá a régészeti örökségnek a Magyarország által is ratifikált (149/2000. (VIII. 31.) Korm. rendelet) ún. Vallettai egyezmény 1. cikkében foglalt definíciójával, amely szerint: „2. E célból a régészeti örökség elemeinek kell tekinteni minden olyan maradványt, tárgyat és az emberi lét bármely más, az elmúlt korokból fennmaradt nyomát, (i) amelyek megőrzése és tanulmányozása segít rekonstruálni az emberiség történetét, és feltárni kapcsolatát természeti környezetével; (ii) amelyek esetében az ásatások vagy feltárások és az emberiség és környezete kutatásának egyéb módszerei az információszerzés fő forrásai; (iii) és amelyek előfordulási helyei az aláíró Felek fennhatósága alatt álló bármely területen megtalálhatók. 3. A régészeti örökség szerkezeteket, építményeket, épületcsoportokat, telepeket, ingó tárgyakat, más jellegű emlékeket, valamint ezek összefüggéseit foglalja magában akár a szárazföldön, akár a víz alatt találhatók.” Az egyezményt Magyarország az Európa Tanács 23 másik tagországával együtt elsőként írta alá 1992 januárjában, és 1995 óta hatályban van hazánkban. A javaslatban szereplő, szakmai szempontból értelmezhetetlen korlátozás okát az érvényben lévő 2001. évi LXIV. törvény 19. § (2) világítja meg, mely szerint régészeti örökségünk csak régészeti feltárás keretében mozdítható el eredeti helyzetéből. A fogalmi szűkítéssel tehát nemzeti örökségünk egyes elemei, amelyek a pillanatnyi politikai-gazdasági érdekek számára akadályt jelentenek, immár jogszabályilag támogatva hagyhatók figyelmen kívül, majd pusztíthatók el a beruházások kiviteli munkái során. Régészeti emlékek elmozdítása eddig – az európai normáknak és gyakorlatnak megfelelően – csak szakszerű régészeti feltárás keretében volt lehetséges. Mostantól azonban nem lesz büntetendő cselekedet, ha valaki munkagépekkel hordja el a magyar és az egyetemes történelem emlékeit. A védendő régészeti örökség körét leszűkítő törvény életbe lépése esetén azzal a – nyilván a jogalkotó által sem kívánt – következménnyel is szembe kell majd nézni, hogy a nem „jelentős” régészeti lelőhelyeink fosztogatása a továbbiakban nem lesz szankcionálható, és hazánk régészeti kincsei akadálytalanul juthatnak majd el az illegális műkincs kereskedelem hálózatába. Bízva a köztársasági elnök úr megfelelő döntésében, üdvözlettel: Budapest, 2012. november 27.
Dr. Lassányi Gábor elnök Magyar Régész Szövetség
|
A Magyar Régész Szövetség elnökségét dr. Magyariné dr. Nagy Edit, a Belügyminisztérium helyettes államtitkára felkérte szakmai egyeztetés keretében a kulturális örökségvédelmi szervezetrendszer átalakításával összefüggésben egyes Korm. rendeletek módosítása és kiadása tervezetének véleményezésére. Az előterjeszetés szerint annak három fő célja: 1) az örökségvédelmi feladatellátást biztosító szervezeti rendszer korszerűsítése és hatékonyságának növelése, a korábbiakban megkezdett átalakításokkal összhangban, melynek eredményeként 2013. január 1-jétől állna fel az új rendszer; 2) az eljárási szabályok összehangolása a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény közelmúltban módosított formájával; 3) a beruházásokkal kapcsolatos régészeti feladatellátás szabályozása.
A Magyar Régész Szövetség elnöksége válaszában kifejezte, hogy az előterjesztésben ismételten megfogalmazott célok elérését a tervezett kormányrendelet szövege alapján továbbra sem látja biztosítottnak, különös tekintettel a nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti feladatellátás már működésképtelennek bizonyult finanszírozási rendszerére. Felhívta a figyelmet továbbá, hogy a tervezetben felvázolt hatósági eljárásrend és hatáskörök nehezen követhetőek, helyenként ellentmondásosak az 5/2010. NEFMI rendelet és a Kötv. szabályozásainak összefüggéseiben.
Az Elnökség a tervezet egyes pontjaihoz kapcsolódó, konkrét javaslataiban arra törekedett, hogy a nagyberuházásokat megelőző feltárások szabályozása során a gyakorlati tapasztalatokra minél inkább építő szakmai szempontok érvényesüljenek.
2012. október 27-én került az Országgyűlés elé a kulturális örökségvédelemmel kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló T/8886. számú törvényjavaslat, amely a 2001. évi LXIV. törvény (Kötv.) vonatkozásában is jelentős változásokat irányoz elő. A törvényjavaslatot 2012. november 5-én az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottsága általános vitára alkalmasnak találta.
A tervezet legkritikusabb elemét egy, a régészeti örökség definíciójában eszközölt, látszólag apró változás jelenti, amely a régészeti örökség fogalmának korábbi meghatározásával szemben az emberi lét felszín alatti nyomai közül csak az ún. „jelentőseket” jelöli meg védendőként. A javaslatban szereplő, szakmai szempontból értelmezhetetlen korlátozás okát a törvény egy másik paragrafusa világítja meg, mely szerint régészeti örökségünk csak régészeti feltárás keretében mozdítható el eredeti helyzetéből. A fogalmi szűkítéssel tehát nemzeti örökségünk egyes elemei, amelyek a pillanatnyi politikai-gazdasági érdekek számára akadályt jelentenek, immár jogszabályilag támogatva hagyhatók figyelmen kívül, majd pusztíthatók el a beruházások kiviteli munkái során. Régészeti emlékek elmozdítása eddig – az európai normáknak és gyakorlatnak megfelelően – csak szakszerű régészeti feltárás keretében volt lehetséges. Mostantól azonban nem lesz büntetendő cselekedet, ha valaki munkagépekkel hordja el a magyar és az egyetemes történelem emlékeit.
A védendő régészeti örökség körét leszűkítő törvény életbe lépése esetén azzal a – nyilván a jogalkotó által sem kívánt – következménnyel is szembe kell majd nézni, hogy a nem „jelentős” régészeti lelőhelyeink fosztogatása a továbbiakban nem lesz szankcionálható, és hazánk régészeti kincsei akadálytalanul juthatnak majd el az illegális műkincskereskedelem hálózatába.
A tervezett, immáron az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottság által is támogatott, a közeljövőben a Parlament elé kerülő jogszabályi változtatás nemcsak a hazánk által is aláírt Vallettai egyezménynek mond ellen, hanem Magyarország Alaptörvényének számos pontjával is szemben áll.
A tervezet további aggodalomra okot adó eleme a feltárások elvégzésére jogosult szervezetek körének – egyelőre tisztázatlan szerkezetű – kiterjesztése. Ezt a feladatot az eddigi szabályozás szerint a megyei hatókörű városi múzeumok látták volna el. A törvényjavaslat indoklásában a verseny megteremtése szerepel mint a változtatás legfontosabb oka, azonban egy ilyen szisztéma bevezetésére jelenleg nem állnak rendelkezésre a – nemzetközi gyakorlatnak is – megfelelő, jogi környezetbe ágyazott szakmai szabályozók (pl. egységes és kötelező protokollok, akkreditáció, minőségbiztosítás), ráadásul a feltárásokra fordítható, törvényben rögzített költségkeret sem teszi lehetővé valódi verseny kialakulását.
Elfogadása esetén a mostani tervezet tavaly november óta a hatodik olyan jogszabály-változtatást jelentené, amely a beruházásokhoz kapcsolódó régészeti feladatok ellátásához fűződik. A folyamat során – amint azt a számos, egymásnak és az egyéb kapcsolódó jogszabályoknak ellentmondó elem mutatja – a politikai szándékok egyre zavarosabbakká váltak, az örökség védelmének rendszere pedig egyre kaotikusabb. Mindez bizonyosan nem szolgálja sem a politika, sem a beruházók érdekeit, és emellett figyelmen kívül hagyja a magyar társadalomnak kulturális örökségéhez fűződő jogait is. Mindezek miatt Szövetségünk szorgalmazza a régészeti örökség védelmének új, stratégiai igényű, szilárd szakmai alapokon történő újragondolását.
2012. október 31-én került sor a Magyar Régész Szövetség Törvénytől sújtva: a régészeti örökségvédelem új útjai című nyílt szemináriumára az ELTE Régészettudományi Intézetének támogatásával, az Intézet nagyelőadójában.
A jelenlévő mintegy 100 vendég 9 előadást hallgathatott meg, amelyek a régészeti örökségvédelem politikai és jogi környezetének elmúlt időszakban történt átalakulásaival, a megváltozott szabályozási keretek közötti régészeti feladatellátás tapasztalataival, az elfedés alkalmazásának lehetőségeivel foglalkoztak, valamint – Barney Sloane (English Heritage) előadásában – az angol, illetve a francia gyakorlatba engedtek betekintést. A szeminárium programja a Megmentett örökség – Kincsek Európa szívéből című kiállítás megtekintésével zárult.
A Magyar Régész Szövetség elnökségét dr. Magyariné dr. Nagy Edit, a Belügyminisztérium helyettes államtitkára felkérte a kulturális örökségvédelemre vonatkozó egyes törvények módosítástervezetének véleményezésére.
Az Elnökség válaszában üdvözölte azt a szándékot, amely szerint a kormány az elmúlt hónapokban sorozatosan módosított jogszabályok következetlen, esetenként inkoherens előírásait rendezni, egységesíteni kívánja – különös tekintettel a nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti feladatellátásra. Tudomásul vette azt a törekvést is, miszerint a kormány a régészeti feladatellátás szabályozását az új hatósági struktúrához kívánja igazítani. A kulturális örökség védelméről szóló törvény módosításának tervezetében azonban változtatásokat javasolt.
Az Elnökség különösen fontosnak tartja, hogy a régészeti örökség fogalmának olyan tartalmú meghatározása szülessen meg, amely megteremti az alapot a régészeti örökség elemeinek minél szélesebb körű védelméhez, valamint ahhoz, hogy az azok sorsával kapcsolatos döntéseket a továbbiakban szakmai szempontok határozzák meg. Az Elnökség javaslataiban arra törekedett, hogy a nagyberuházásokat megelőző feltárások szabályozása során a gyakorlati szakmai tapasztalatokból levont tanulságok érvényesüljenek, így a kormány által kezdeményezett eljárásrendet gyakorlatközelivé tegye.
Az Elnökség emellett ismételten felhívta a figyelmet, hogy kiemelten fontosnak tartja a nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti feltárások jelenleg is hatályos idő- és költségkorlátjának, valamint eljárási rendjének (ld. Kötv. 23/C-E §) megváltoztatását. Az Elnökség ismételten, a régészeti feladatellás kapcsán illetékessé vált Belügyminisztérium felé is kinyilvánította együttműködési szándékát egy, a fejlesztési és az örökségvédelmi érdekek harmonizációját biztosító, európai színvonalú szabályozás kidolgozásában, és az érintettek figyelmébe ajánlotta a Szövetség által kidolgozott koncepciót, illetve törvényjavaslatot.
