Az MRSZ elnökségének álláspontja szerint A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény egyes szabályainak veszélyhelyzet ideje alatti eltérő alkalmazásáról szóló 409/2021. (VII. 8.) Korm. rendeletben a régészeti feladatellátásokra vonatkozóan meghatározott költségkorlátok alacsony szintje veszélyezteti a régészeti tevékenységek szakszerű és gördülékeny megvalósítását. Úgy véljük, hogy a rendeletben meghatározott költségkorlátok a jogalkotói céllal ellentétes hatást válthatnak ki, vagyis az alulfinanszírozás következtében az örökségvédelmi célok csorbulhatnak, miközben a szerződéskötések és a régészeti munkafeladatok megakadhatnak. Ennek figyelembevételével kérjük Magyarország Kormányát a korlátozó döntésének felülvizsgálatára.

Indoklás:

• A régészeti lelőhelyek az emberiség, ezen belül a magyarság történetének, települési viszonyainak, kultúrájának és életmódjának fontos emlékei. Mindenki részéről elvárt a nemzeti kulturális örökség iránti megbecsülés, a régészeti értékek megóvása és szükség esetén legnagyobb körültekintéssel történő feltárása, mivel ez közösségünk kulturális fennmaradásának egyik záloga és az erre fordított költségek hosszútávon, többszörösen térülnek meg.
• Az örökségvédelem az elmúlt években átgondolatlan koncepcióváltások kereszttüzében áll, amely a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény és kapcsolódó rendeleteinek folyamatos módosításában ölt testet. Csak az elmúlt három hónapban két alkalommal is módosult a régészeti feladatellátásra vonatkozó hatósági egységár, illetve költségkorlát, jelentősen csökkentve a feltárásokra fordítható forrásokat. Amellett, hogy a folyamatosan változó jogszabályi környezet egyaránt instabillá teszi a beruházói és a régészeti szolgáltatói oldal működését, a 2021. július 8-án megjelent legutóbbi módosítás olyan alacsony szinten határozza meg a régészeti feltárásra vonatkozó költségek maximumát, hogy az már veszélyezteti, egyes beruházások esetében ellehetetleníti a feladatellátást.
• A régészeti feltárásra jogosult állami és önkormányzati fenntartású intézmények költségvetése csupán a minimális működést (alapbéreket és alapinfrastruktúrát) fedezi, hiszen a „szennyező fizet” elv alapján a régészeti feltárásokat annak kell biztosítania, akinek a beruházás megvalósulása az érdekében áll. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a régészeti feltárásért járó, jogszabályban rögzített díjazásnak tartalmaznia kell azokat a költségeket is, melyek a feltáró intézménynél alvállalkozói kiadással járnak – így a régészeti bontómunka, terepi geodézia és térinformatika –, valamint a múzeumon belüli, költségesebb eljárások díját is, mint a leletek feldolgozásával, restaurálásával, tudományos nyilvántartásba vételével kapcsolatos munkák költségei.
• A régészet az elmúlt két évtizedben a legmodernebb infrastruktúrát, de a kétkezi munkát is folyamatosan igénylő, számos embernek munkát adó iparággá vált. A régészeti tevékenység lényegében az építőipar része lett és gyakran kiemelten hátrányos helyzetű régiókban, mély szegénységben élők számára is teremt munkahelyeket. A jelenlegi költségkorlát és a folyamatos jogszabályi változtatások számos ember megélhetését veszélyeztetik.

Szövetségünk e rendelet előkészítési szakaszában véleményezésre lehetőséget nem kapott, de – ahogyan eddig is – a továbbiakban is nyitottak vagyunk a régészeti örökséget érintő jogszabályok előkészítésében partnerként részt venni, tapasztalatainkkal pedig egy minden fél igényeinek megfelelő, de működőképes rendszert segíteni.

Budapest 2021 július 19

Magyar Régész Szövetség elnöksége