tagtoborzo

Műhelybeszélgetés a kulturális örökségvédelem hazai helyzetéről az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában

2018. 11 10. szombat, 11:04

2018. október 15-én a Magyar Régész Szövetség elnöke, V. Szabó Gábor az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában egy a kulturális örökségvédelem hazai helyzetéről szóló műhelybeszélgetésen vett részt. A programot Dr. Bándi Gyula, a jövő nemzedékek szószója szervezte és az MRSZ-en kívül számos, a kulturális örökségvédelemmel foglalkozó magyarországi civil és tudományos szervezet, valamint állami intézmény kapott rá meghívást.


A rendezvény három panelbeszélgetés köré szerveződött. Az első téma a kulturális örökség védelmét biztosító intézményrendszer helyzete volt, melyről Újlaki Zsuzsanna, a Miniszterelnökség Kulturális Örökségvédelmi Főosztályának vezetője beszélt.  A második panelbeszélgetés a magasházak problematikáját járta körül, a téma felkért hozzászólója Füleky Zsolt helyettes államtitkár volt. A harmadik panelbeszélgetés foglalkozott a régészeti munkák és a régészek helyzetével, a két felkért hozzászóló Fogas Ottó, a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatója és V. Szabó Gábor, a Magyar Régész Szövetség elnöke volt.

Az MRSZ elnöke a rendelkezésére álló 10 perc során 8 pontban foglalta össze a hazai régészet problémáit:

Az 1. pontban kifejtette, hogy az örökségvédelem csak akkor lehet eredményes, ha stabil és következetes törvényi, rendeleti és intézményi háttér övezi. Az utolsó 15 évben hazánkban mintegy kétévente változott meg ez a háttérrendszer, megnehezítve és bizonytalanná téve a szakmai munkát, és alkalmanként leletmentő szolgáltatássá degradálva azt.

A 2. pontban azt mondta el, hogy a régészeti örökségvédelem és a lelőhelyvédelem csak egy stabil, centralizált, tagjainak biztos védelmet nyújtó struktúrában lehet eredményes. Ehhez képest az elmúlt években egy decentralizált, a regionális beruházóknak kiszolgáltatott örökségvédelem és kiszolgáltatott, védtelen járási felügyelők próbálnak helyt állni az országban – egyre kevesebb sikerrel.

A 3. pontban elmondta, hogy mindezek alapján nem a beruházók és a régészek közötti harc, hanem jogi és szervezeti bizonytalanság, a törvényalkotói rögtönzésekhez való folyamatos alkalmazkodás nehezíti meg a szakmai munkát.

A 4. pontban ismertette a régészeti életpályamodell szükségessége melletti érveit. Ennek lényege, hogy a nagy mentális és fizikai terhelésnek kitett terepi régészek 10 év alatt teljesen kiégnek és elfáradnak, a kutatói pálya fiataljai pedig az egzisztenciális lehetőségek szűkössége miatt hagyják el a szakmát. Ennek a problémának a megoldása nem a régészképzés keretszámainak felemelése vagy újabb régészeti tanszékek létrehozása lenne, hanem egy jobb fizetés és biztosabb pályakép, amellyel a szakmában lehetne tartani a már képzett, jó szakembereket.

Az 5. pont azt mutatta be, hogy a régészeti feltárásokra szabott hatósági díj immár egy évtizede változatlanul 3150 forint/m2, holott az infláció már régen indokolttá tette volna az emelést. Mindezek ellenére az esetek zömében ennyi pénzből elvégezhető a feltárás, de egyre több olyan esetről van tudomásunk, ahol a fenntartók alacsonyabb díjazás elfogadására kényszerítik múzeumaikat.

A 6. pont a régészeti munka társadalmi hasznosulásának problémájáról szólt. Ebben a szakmának van „behozni valója”. Sokkal nagyobb gondot kellene a jövőben arra fordítani, hogy a régészeti örökségvédelem közösségi üggyé formálódjon, az oktatásban nagyobb hangsúlyt kapjanak a hazai régészet eredményei.

A 7. pont arra hívta fel a figyelmet, hogy az államnak tisztában kellene lennie, milyen örökségvédelmi erőforrások felett rendelkezik. Ezért a lelőhelyfelderítés és a lelőhelyvédelem tervezhetősége rendkívül fontos és ezt a jövőben kiemelt támogatással lenne érdemes segíteni.

A 8. pont a lelőhelypusztulás, rombolás és rablás formáiról és egyre terjedő problémájáról beszélt.

Nyitólap / Hírek / Kiemelt hírek /

Segítség, nem
tudok belépni!