tagtoborzo

Közös közlemény a törvénymódosításról

2011. 10 21. péntek, 8:18

Írta: Jankovich-Bésán Dénes

A mai napon az alábbi levelet juttattuk el Dr. Réthelyi Miklós miniszter úrnak, Szőcs Géza államtitkár úrnak, Dr. Hammerstein Judit helyettes államtitkár úrnőnek és a Parlament Kulturális és sajtóbizottsága minden tagjának:

Mint az bizonyára Ön előtt is ismeretes, szeptember 27-én az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottsága A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi 64. törvényhez T3486-0013. számon módosító javaslatot fogadott el, amelynek kapcsán a Magyar Régész Szövetség aggodalmát fejezte ki dr. Orbán Viktor miniszterelnök úrnál, valamint Dr. Réthelyi Miklós miniszter úrnál, Szőcs Géza államtitkár úrnál és L. Simon László bizottsági elnök úrnál, mely leveleinkre azóta sem érkezett érdemi válasz. Az eltelt több mint két hét során a tervezett törvénymódosítás élénk hazai és nemzetközi visszhangot váltott ki. Magyarországról és külföldről száznál is több levelet kaptunk, melyek támogatják kérésünket.

Október 18-án a Kulturális és sajtóbizottság T3486-0015. számon újabb módosító javaslatot tárgyalt és fogadott el, amely a széles körű szakmai tiltakozás ellenére továbbra is tartalmazza a Magyar Régész Szövetség és valamennyi szakmai szervezet által is kifogásolt 23/D. § (1) bekezdését, valamint a 23/E. § (1) bekezdését, ezen felül további olyan kiegészítéseket is tartalmaz, amelyek lehetetlenné teszik a nemzeti örökség jelentős részének megfelelő szintű védelmét.

Mivel a szakmai kifogások a kormányzat részéről visszhang nélkül maradtak, ezúton ismételten kinyilvánítjuk, hogy a kifogásolt rendelkezéseket elhamarkodottnak, a törvény és a nemzetközi egyezmények szellemével ellentétesnek, és a régészeti örökség sorsára nézve károsnak tartjuk, és törlését kérjük. Álláspontunk szerint az elmúlt tíz évben többször is módosított örökségvédelmi törvény teljes újragondolása időszerű lenne, és ennek keretében — valamennyi folyamat — részletes vizsgálata és körültekintő szabályozása nyomán lehet időtálló jogszabályt alkotni. Erre a munkára a Magyar Régész Szövetség — a többi szakmai szervezettel karöltve — készséggel áll a kulturális kormányzat rendelkezésére.

A kollégáink által összeállított részletes indoklást csatoljuk.

Budapest, 2011. október 21.

Magyar Régész Szövetség

Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat

Pulszky Társaság — Magyar Múzeumi Egyesület Elnöksége

ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Egyesület Régészeti Szakbizottsága

 

 


Részletes indoklás

 

 

A Magyar Régész Szövetség a hazai régészet érdekvédelmi szervezeteként kötelességének érzi a tervezett törvénymódosítás kapcsán határozott aggodalmát újból megfogalmazni ésaz alábbiakban tételesen és részletesen felhívni az Ön szíves figyelmét a hazai és külföldi örökségvédelmi szervezetek által kifogásolt pontokra, különös tekintettel a szabályozásnak a nemzeti örökség jelentős részének pusztulását előrevetítő, illetve egyes esetekben a beruházások elhúzódásához vezető következményeire, valamint a módosító javaslat értelmezési, a kapcsolódó ügymenetben és a szakmai feladatellátásban nagy eséllyel zavart okozó anomáliáira. Előzetesen kiemelendő, hogy a tervezet a 23. §-hoz kapcsolódóan több ponton is tartalmazza az „állami nagyberuházás” fogalmát, amely azonban sem a tervezetben, sem más hatályos jogszabályban nem szerepel, így a jogszabály-módosítástárgyi hatálya nem egyértelmű.

 

1)  A 23/D. § (1) bekezdéshez kapcsolódó észrevételek

A) Problémafelvetés: A nagyberuházásokhoz kapcsolódó feltárások 30 nap próbafeltárásra és 30 nap megelőző feltárásra történő korlátozását illetően a bizottsági módosító javaslat szövege alapján nem értelmezhető egyértelműen, hogy a) lelőhelyenként értelmezendő a korlátozás, b) avagy az a teljes beruházási területre vonatkozóan szabja meg a megjelölt időtartam-korlátot – azaz például egy autópálya-nyomvonal összes régészeti lelőhelyének feltárására áll-e rendelkezésre mindösszesen kétszer 30 nap.

Az a) esetben a feltárások kétszer 30 napra történő limitálása – mint azt korábbi levelünkben is megfogalmaztuk – a lelőhelyek többségének esetén nem tartható, még abban az esetben sem, ha a régészeti feltáráshoz kapcsolódó gépi földmunka időtartamát a T3486-0015. számú módosítás immáron nem számítja az ásatások rendelkezésére álló időtartamba. Újból szükséges hangsúlyozni, hogy a nagyméretű települések, a jelentős sírszámú temetők – mint például az alsónyéki újkőkori, Közép-Európában páratlan jelentőségű temető, melynek feltárása meghaladta a 2 évet –, a különleges feltárási módszereket igénylő jelenségek (pl. római villák) avagy a középkori városmagokban folyó megelőző feltárások esetén a szabott 30 nap elteltével bizonytalanná válik a munkák folytatása, az örökség megmentésének lehetősége.

A b) esetben a fent leírtak több lelőhely területén egyszerre felmerülő problémát jelentenek. A régészeti feltárások kétszer 30 nap alatt történő megvalósítása egy akár több tucat lelőhelyen is keresztülhaladó nyomvonal esetén már az egyes ingatlanok kisajátításának eltérő üteme miatt is – előfordulnak az akár 1 évet is meghaladó különbségek –kivitelezhetetlen.

 

Következmények: Az elfogadott módosító javaslat alapján az a) értelmezés esetén felmerül a kockázat, hogy a nemzeti örökség elemei elpusztulhatnak a kétszer 30 feltárásra alkalmas nap elteltével, míg a b) értelmezés esetén az adott projekt régészeti feltárásai – minden lelőhelyen egy időben – csak abban az esetben indulhatnak meg, amennyiben minden egyes régészeti lelőhellyel érintett, a beruházási területen lévő ingatlan kisajátítása megtörtént. Ez a kivitelezési sajátosságok miatt egyértelműen a beruházások időbeni csúszásához vezet. Emellett a megelőző feltárásokra engedélyezett 30 nap elteltével az a) értelmezés előbbiekben összefoglalt következményei akár több tucat lelőhelyen is egyszerrejelentkezhetnek, a nemzeti örökség súlyos károsodását eredményezve.

 

B) Problémafelvetés: Az elfedés a hazai örökségvédelem gyakorlatában korábban ismeretlen – a javaslatban a megjelölt helyen túl több alkalommal (pl. 23/C. § (2) ) is felbukkanó – fogalom, amelyet a tervezett módosítás sem definiál. Véleményünk szerint a lelőhelyek elfedésének megvalósítása egyértelműen nem az örökségvédelem feladatkörébe tartozik és a kivitelezés részét képezi, annak elvégzése a műszaki tervvel összhangban lévő technológiai megoldásokat igényel, ami érthető módon nem tartozik a feltáró intézmények kompetenciakörébe. A javaslatból nem derül ki, hogy az elfedés megvalósítása milyen szervezeti avagy szerződéses kereteken belül történik majd, lebonyolítása kinek a feladata. A módosító javaslatban az elfedés megvalósítására megszabott 30 napos határidő is értelmezhetetlen az örökségvédelem számára. Mindemellett felhívjuk a figyelmet arra az ellentmondásra, hogy a lelőhelyek esetleges elfedése technológiai szempontból mindenképpen az adott beruházás kivitelezési fázisának keretében kell, hogy megvalósuljon, míg a régészeti feladatellátás az előkészítő szakaszban történik meg, a két munkafolyamat között minimálisan is hónapok telnek majd el.

Az autópálya- és útépítések által érintett, de a módosító javaslat következtében nem feltárható lelőhelyek elfedése mind a humuszgazdálkodási törvény értelmében, mind útépítési technológiai okok miatt a felső humusztakaró eltávolítása nélkül nem lehetséges. Ezért a lelőhelyek elfedését előkészítő humuszolás földmunkái igen nagy valószínűséggel régészeti emlékeket bolygatnak majd meg, azokat elpusztítják, ezért az elvileg a régészeti emlékek megóvását célzó elfedés ellenkező irányba, a régészeti emlékek tudatos megsemmisítésének irányába hat. Emellett nyilvánvaló, hogy bizonyos esetekben alelőhelyek nem elfedhetőek – így például alapozással készülő építmények esetén –, ezekben az esetekben az elfedés nemcsak megoldhatatlan, hanem értelmezhetetlen is.

 

Következmények: A módosító javaslat jelen formában történő elfogadása olyan anomáliákat, illetve a projektek különféle fázisaiban megvalósuló kompetencia-zavarokat eredményezhet, amelyek az örökségvédelmi feladatok megfelelő színvonalú ellátása mellett a kivitelezési munkák határidőre és megfelelő minőségben történő elvégzését is veszélyeztetik majd. A javaslat 23/D. § (2) bekezdése a hatóság döntési körébe utalja az elfedés módjának meghatározását, ez azonban a felsorolt kompetencia-problémák megoldását bizonyosan nem segíti elő, különösen úgy, hogy a fogalom tartalmilag nem került definiálásra.

 

 

3) A 23/E. § (1) bekezdéshez kapcsolódó észrevételek

Problémafelvetés: A korábbi, T3486-0013. számú változathoz képest – amely a nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti feladatellátás elvégzéséhez az adott projekt bekerülési költségének legfeljebb 1%-át rendelte hozzá – a T3486-0015. számú módosító javaslat ezen felül konkrét, 200 millió forintos összeghatárt is megjelöl. Már az 1%-os érték is rendkívül alacsonynak minősítendő a nagyberuházásokhoz kapcsolódó, megelőző feltárások eddigi tapasztalatok szerinti 2-6%-os valós – minden a feltárási tevékenységgel összefüggő, így például a gépi földmunkákat avagy a raktározási költségeket is tartalmazó – bekerülési részarányához képest. A T3486-0015. számú módosító javaslatban megfogalmazott 200 milliós összeg azonban olyan projektek esetében, amelyek meghaladják például egy kisvárost elkerülő út nyomvonalába eső lelőhelyek feltárásának volumenét, elfogadhatatlanul alacsony. A javasolt összeg mindössze mintegy 40.000-45.000 négyzetméternyi lelőhelyterület feltárására elegendő. Amint az egy közelmúltban rendezett szakmai konferencián elhangzott, az M6 autópálya Dunaújváros és Szekszárd közötti szakaszán 2008-2009-ben közel 820.000 négyzetméternyi terület feltárására került sor. Amennyiben a módosítás a jelenlegi tartalommal kerül elfogadásra, hasonló nagyságrendű beruházások esetén a régészeti lelőhelyek csupán összesen mintegy 5%-ának feltárására nyílna lehetőség, tehát a beruházással érintett lelőhelyek körülbelül 95%-a elpusztításra lenne ítélve.

A javaslat jelen tartalommal történő elfogadása valójában még ennél is súlyosabb következményekkel járna a nemzeti örökségre nézve. A 23/E. § (1) bekezdése szerint nem csupán a próba- és megelőző feltárásokat, de a hatóság által kijelölt lelőhelyterületek elfedését, valamint – a T3486-0013. számú módosító javaslathoz képest új elemként – a kivitelezéshez kapcsolódóan előírt régészeti megfigyelések során azonosított lelőhelyek, így például gyakran nagy sírszámú temetők feltárását is a mindössze 200 milliós összegből kellene megoldania a feltárást végző intézménynek. A megfigyelések során azonosított lelőhelyek jelentős része azonban gondos lelőhely-felderítéssel sem jelezhető előre. Azt gondoljuk, hogy a fentiek alapján nem szükséges részleteznünk a javaslat átgondolatlanságát.

 

Következmények: Az előzetes dokumentáción túl a teljes régészeti szakfeladat-ellátást, valamint a lelőhelyek elfedését is magában foglaló 1%-os, illetve 200 milliós összeghatár – a feltárásokra szánt időtartamhoz hasonlóan – a nemzeti örökség nemhogy hatékony, deelégséges mértékű védelmének lehetőségét is kizárja a jelentősebb léptékű nagyberuházások esetén. Jelen pillanatban nehezen megjósolható, kezelhetetlen, kaotikus helyzeteket eredményez a módosító javaslatban megfogalmazott feltételek elfogadása a beruházók számára is, akik a Btk. 324. §-a alapján a kényszerből fel nem tárt lelőhelyek, lelőhelyrészek elpusztítása esetén bűncselekményt követnének el. A lehetetlen jogi szituációk következtében a végeredmény a beruházások kivitelezési munkáinak jelentős lelassulása lesz.

 

 

4) A 23/E. § (2) bekezdéshez kapcsolódó észrevételek

Problémafelvetés: A T3486-0013. számú módosító javaslathoz képest új bekezdésként került be a T3486-0015. számú módosító javaslatba az az elem, mely szerint a keretösszeg kimerülését követően egyes, kiemelkedő jelentőségű avagy el nem fedhető lelőhelyek esetén pótlólagos forrás vonható be a feltárások folytatása érdekében. A módosító javaslat azonban nem részletezi ezek forrását, illetve nem tartalmazza azt a következményes kitételt, mely szerint a feltárás időtartama is meghosszabbítható. A tervezet egyebek mellett hazánk múltjának „egyedi és pótolhatatlan” forrását nevezi meg indokként a pénzügyi pluszforrások bevonására a feltárások folytatásához. Természetesen minden régészeti lelőhely eleget tesz ennek a kitételnek, hiszen minden lelőhely unikális, illetve a területükön történő változtatások visszafordíthatatlanok. A nevezett bekezdésben mindemellett egy különösen hosszadalmas eljárásrendet vázol fel a javaslat: a feltárást végző múzeum javaslatot tesz a hatóságnak, a miniszter felterjeszti azt, a Kormány dönt. Az ügyintézés időtartamának növekedése irányába hat a módosító javaslat indoklásában szereplő azon megjegyzés is, mely szerint az uniós forrásból megvalósuló projektek esetén a pótlólagos forrás megszerzése érdekében a támogatási szerződés módosításának kezdeményezésére kerül sor.

 

Következmények: Bár az előzményekhez képest előrelépésnek tekinthető, hogy az előterjesztés számol a többletforrásokat igénylő lelőhelyekkel, azonban az ezek feltárását lehetővé tevő időtartam-módosítás garanciájának elmaradása, valamint a vázolt eljárásrend bonyolultsága együttesen szűk keresztmetszetet eredményeznek a rendszerben. Utóbbitisztán és jól láthatóan vezet majd a feltárások akár több hónapos felfüggesztéséhez, ezzel pedig a kivitelezés csúszásához. Különösen érvényes ez a kivitelezési fázisban folyó régészeti megfigyelések során előkerülő lelőhelyekre, amelyek finanszírozásának kezdeményezéséhez a Kormány esetenkénti döntése szükséges. Szemléletes példa az M6 autópálya Dunaújváros és Szekszárd közötti szakasza, amelyen a 9 hónapig tartó kivitelezés során 11 lelőhely került elő a megfigyelések alkalmával, melyek feltárása a kivitelezéssel párhuzamosan, annak igényeihez alkalmazkodva, határidőre megtörtént. Ez a jelenlegi módosító javaslat hatálya esetén 11 olyan alkalmat jelentett volna, amikor a Kormány döntése lett volna szükséges a feltárási munkák elvégzéséhez. Az előkerült lelőhelyszakaszokon az ügyintézés miatt minden egyes esetben akár hónapokra leállt volna a kivitelezési munka, amely körülmény a projekt határidőre történő megvalósulását minden bizonnyal ellehetetlenítette volna.

 

 

5) A 92. §-hoz kapcsolódó észrevételek

Problémafelvetés: A T3486-0013. számú javaslatban az előterjesztő a hatályba lépéskormegvalósulási fázisban lévő projektekre is ki kívánja terjeszteni a változásokat, oly módon, hogy a felek számára a hatályba lépéstől számított 30 napon belül szerződésmódosítást ír elő. A T3486-0015. számú javaslat szövegében ugyanez a paragrafus nem szerepel, de – mivel a T3486-0013. számú bizottsági módosító visszavonása nem történt meg – valójában továbbra is a javaslatok egyik eleménektekintendő. A paragrafus világos hiányossága, hogy nem szabályozza azt a helyzetet, amikor egy folyamatban lévő projekt esetén a feltárásokra fordított összegek már a jelen pillanatban is meghaladják a bekerülési összeg 1%-át avagy a 200 millió forintot. A helyzet szabályozása az 5/2010. (VIII. 18) NEFMI rendelet módosításával történhetne meg, ám ennek előkészítéséről nincs tudomásunk. Amennyiben a törvénymódosítást rövid határidővel kívánják megvalósítani, illetve hatályba léptetni, a végrehajtási rendelet hiánya súlyos zavarokhoz vezet.

 

Következmények: Kérdéses, hogy ha a folyamatban lévő projektekhez kapcsolódó feltárások költségei már a hatályba lépéskor meghaladják a határértéket, ugyanakkor a beruházási területen további feltárások szükségesek, mi fog történni a még fel nem tárt lelőhelyekkel. Előreláthatólag a törvénymódosítás hatályba lépését követően ez újabb, hónapokra elhúzódó tisztázatlan helyzeteket teremt majd, nem beszélve a nemzeti örökségelpusztításának kockázatáról.

 

A T3486-0015. számú módosító javaslatban megfogalmazottak tehát a fentiekből következően kifejezetten kontraproduktívak: a tervezhetőség helyett a kiszámíthatatlanság felé tolják el a nagyberuházásokhoz kapcsolódó örökségvédelmi feladatellátás rendszerét, súlyosan veszélyeztetik nemzeti kulturális örökségünket, valamint az alapvető jogi és eljárásrendi ellentmondások következtében a beruházások időben történő megvalósíthatóságát is veszélybe sodorják. Bízunk abban, hogy a Nemzeti Ügyek Kormánya a gazdasági érdekek érvényesülése mellett a hazánk által is ratifikált Máltai Szerződés értelmében, valamint a Magyarország Alaptörvényében megfogalmazott Nemzeti Hitvallásnak megfelelően felelősséget érez a nemzeti örökségért is, és ennek szellemében Ön is megfontolja a fentebb leírtakat. Amint azt korábban is jeleztük, készséggel állunk rendelkezésükre konkrét javaslatainkkal is az örökség védelmének, a gazdasági és örökségi érdekek összehangolásának megoldása érdekében.

 

Budapest, 2011. október 20.

 

Továbbra is várjuk a támogató leveleket a torvenymodositas@regeszet.org.hu címre.

Magyar Régész Szövetség Elnöksége

Módosítás: (2011. október 21. péntek, 19:20)

Nyitólap / Hírek / Közlemények /

Segítség, nem
tudok belépni!