tagtoborzo

Kommunisták, kapitalisták és rómaiak. Budapest felfedezése.

2009. 12 18. péntek, 8:19

World Archaeology 37, 2009. 18-28. Ritkán esik meg, hogy a neves angol magazin Magyarországról tudósít. Ráadásul 11 oldalas „vezércikkben”, és kizárólag az elismerés és dicséret hangján. Ezúttal maga a főszerkesztő, Andrew Selkirk járt Budapesten, és a meghökkentő cím alatt aquincumi benyomásait tette közzé. A szerző — akit Láng Orsolya kalauzolt végig Óbudán — egészen távolról, a második világháborútól indítja ismertetését. Számunkra kissé mulatságos részletességgel idézi fel a háború budapesti történéseit, a pusztításokat, elismerve, hogy Közép-Európában a magyar főváros ostroma volt a leghosszabb, és okozta a legtöbb kárt. Az ezt követő kommunizmus korszakát Selkirk az örökségi emlékek szempontjából értékeli. Kiemeli, hogy a háború alatt rombadőlt hidak és városrészek egységes koncepció szerinti helyreállítását, a hatalmas lakótelep-építkezések során előkerült római kori emlékek feltárását és bemutatását a központosított gazdaság tette lehetővé. Abban az időben, amikor Nyugat-Európa a gazdasági fellendülés okán brutális pusztításokat végzett saját városainak örökségében az új épületek javára. A magazin sajátosságainak megfelelően emlékről-emlékre haladva útikönyv-szerű, de szakszerű leírásokat olvashatunk az amphiteátrumokról, a helytartói palotáról, a légiótáborról, a polgárváros bemutatott helyszíneiről, a fürdőkről, műhelyekről, a limesről és a kelták továbbéléséről is. Mindenütt elismeréssel szól a helyreállítás és a bemutatás szakszerűségéről, ismételten kiemelve, hogy az antik romokat kitűnően illesztették bele a modern környezetbe, a lakótelepi háztömbök között lépten-nyomon előbukkannak a helyreállított római emlékek. Különösen megnyerte tetszését a katonai amphitheatrumot körbevevő modern és régi épületek egységes látványa, vagy az Árpád-híd felüljárója alatti bemutatás ötletessége. A legfelsőbb fokú dicséret hangján szól a múzeumokról is. Az Aquincumi Múzeum régi épületének homlokzatát egyenesen a British Museum kicsinyített másaként értékeli, és nagyon megnyerte tetszését, ahogyan az egykori elektromos központot kiállítóhellyé alakították. Más kérdés, hogy ez immáron a „kapitalisták” idején történt. Az utóbbi korszakra egyébként sokkal kevesebbet utal a szerző, megelégszik néhány pláza (köztük az egykori Flórián áruház) és luxusszálló említésével, továbbá az egyetlen rosszalló, a butikok és a grafittik elszaporodására utaló megjegyzéssel. Mindenképpen élvezetes olvasmány, melyet sok, a helyszíneket leginkább a valóságosnál szebbnek láttató fénykép, továbbá számos illusztráció is színesít. 

Nyitólap / Hírek / Sajtószemle /

Segítség, nem
tudok belépni!