tagtoborzo

Egy új fejezet kezdete. Rövid beszámoló a „Közösségi régészeti modellek Magyarországon” című kerekasztal beszélgetésről

2020. 01 07. kedd, 18:07

2019. november 29-én a Magyar Régész Szövetség, az ELTE Régészettudományi Intézete és a Várkapitányság NZrt. közös szervezésében került sor a „Közösségi régészeti modellek Magyarországon” című kerekasztal beszélgetésre.

Az ELTE Régészettudományi Intézetében megrendezett szakmai fórumon szót kaptak mindazon szervezetek képviselői, akik munkájuk során kapcsolatba kerültek a közösségi régészet szereplőivel. A rendezők tudatosan tervezték zártkörűre a programot, mivel céljuk az volt, hogy első lépésként azok szembesüljenek ennek az új irányzatnak a sikereivel és esetleges buktatóival, akik valamilyen formában maguk is próbálkoztak ilyen modellek kialakításával.

Az egész napos rendezvény nyitó előadását Rácz Tibor Ákos tartotta, aki a közösségi régészet egyik legkorábban létrehozott és legátgondoltabb magyarországi modelljét működteti Pest megyében. Az ezt követő előadások a hazánkban működő közösségi régészeti kezdeményezéseket mutatták be (Bakos Gábor – Miskolc, Bálint Marianna – Hajdúböszörmény, Gulyás András – Jászberény, Kovács Péter – Szolnok, Pap Evelin – Baja, Péterváry Tamás – Veszprém, Rosta Szabolcs és Pánya István – Kecskemét, Szabó Máté - Pécs), majd felkért hozzászólók értékelték a megismert modelleket (Hudák Krisztina, Lassányi Gábor, Laszlovszky József, Losonczi Máté, Tóth Balázs,Vida István). A nap végén a meghívott vendégek kaptak lehetőséget arra, hogy egy vita keretében hozzászólhassanak az addig elhangzottakhoz.

A kerekasztalbeszélgetés résztvevői tájékozódhattak a területi, megyei hatókörű városi, vagy az országos gyűjtőkörű intézmények gyakorlati módszereiről és hallhattak az egyetemek, és a hivatali munkatársak tapasztalatairól is. A résztvevők általánosságban egyetértettek abban, hogy a társadalom felől érkező igényt a szakmának tudnia kell kezelni, el kell mozdulni a valós, élő, partneri alapon működő együttműködések irányába, ami a régész-múzeológus szakmának is létfontosságú érdeke.

A nap folyamán egyértelműen kiderült, hogy a közösségi régészeti modellek rendkívül érzékeny pontja a fémkeresőzés kezelése. Néhány kolléga veszélyesnek tartja a „civil” fémkeresősök felé nyitást és kezelhetetlen folyamatok elindítójának véli ezt az irányzatot. Az előadások alapján az is világossá vált, hogy a közösségi régészet, és benne a fémkeresőzés gyakorlata ma még rendkívül sokszínű, a különféle helyzetek és emberi tényezők mentén folyamatosan alakul és még jónéhány „gyermekbetegséggel” küzd.

A felszólalók túlnyomó része egyetértett abban, hogy a jövőben alulról szerveződően kell megteremteni azokat a kereteket, melyen belül minden olyan egyén, illetve szerveződés megtalálja a helyét, aki közösségi régészettel szeretne foglalkozni. Mindemellett világossá vált az is, hogy minden szakmabeli számára rendkívül nagy felelősséggel jár, hogy modelljét úgy működtesse, hogy azáltal ne sérüljenek az örökségvédelem szempontjai.

A beszélgetés végén megegyezés született arról is, hogy a kerekasztal során megkezdett egyeztető munka folytatódjon: a gyakorlati tapasztalattal rendelkező tagok a továbbiakban folyamatosan kommunikáljanak egymással a vázolt célok elérésének érdekében. Ennek jegyében 2020 márciusában a Közösségi Régészeti Egyesület, a Magyar Régész Szövetség, valamint a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat egy immár mindenki felé nyitott, széles körű konferencia megrendezését tervezi Szentendrén, ahol a szakma képviselői mellett a civil oldal is meghívást kap eredményeinek és elképzeléseinek a bemutatására. (Az eseményről szóló felhívást hamarosan közzéteszik a rendező szervezetek.)

V. Szabó Gábor – Rózsa Zoltán

Galéria:

Nyitólap / Hírek / Konferenciák /

Segítség, nem
tudok belépni!