tagtoborzo

Dr. Trogmayer Ottó, az MRSZ tiszteleti tagja emlékére

2015. 06 12. péntek, 20:42

 

 Budapest, 1934. július 24. – Budapest, 2015. május 28

Trogmayer Ottó tisztviselő szülők gyermekeként Komáromban végezte el elemi és középiskolai tanulmányait. Kitűnő érettségijét követően 1952-től a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanult tovább. Színész szeretett volna lenni, de irodalom szakosként kezdte, mégis 1957 nyarán régészetből államvizsgázott jeles eredménnyel.

Hosszú évtizedekig tartó szegedi múzeumi szolgálatát már 1956-ban megkezdte. Ekkor került a Móra Ferenc Múzeumba gyakornokként, majd innen is ment nyugdíjba mint megyei múzeumigazgató 1997-ben. 1970-ben nevezték ki igazgatónak Móra Ferenc székébe, a róla elnevezett intézménybe. Feladata és lehetősége lett a Csongrád megyei múzeumi szervezetet kiépítése és fejlesztése, munkatársainak és az általuk művelt tudomány- és szakterületeknek a menedzselése, melyet példaértékűen oldott meg.

Mint minden vidéki régész, Trogmayer Ottó ásatásai is felöleltek minden korszakot. Így vált lehetővé — jelezve szakmai sokoldalúságát —, hogy ő publikálja többek között az általa feltárt első avar gödörházat, a békési 10–12. századi temetőt, és a tápéi bronzkori temetőt. Az 1970-től 1976-ig tartó ópusztaszeri ásatásai nyomán kerültek felszínre az Árpád-kori templom megmaradt alapjai.

Ásatásai mellett írta meg bölcsészdoktori értekezését Adatok a magyar Dél-Alföld késő bronzkorához címmel, melyet 1962-ben summa cum laude minősítéssel védett meg. Új eredményeket hozó ásatásai kapcsán fordult figyelme a dél-alföldi neolitikum felé, melynek összegzésére A Dél-Alföld korai neolitikumának fő kérdései címmel, 1969-ben megvédett kandidátusi értekezésében került sor.

Óraadóként 1965-től, oktatóként 1968-tól — közel negyven évig — tanította a régészetet a József Attila Tudományegyetemen, ahol 1970-től lett címzetes egyetemi docens. Az újonnan megalakuló, önálló Régészeti tanszék első tanszékvezetőjévé 1989-ben nevezték ki.

Ásatásai és tudományos munkája mellett részt vett a tudományszervezésben is. Oroszlánrésze volt — többek között — az 1963-tól Szegeden, közel egy évtizedig évente megrendezett konferenciák szervezésében. Ezeket egészítették ki ismeretterjesztő dolgozatai és azok a rádiós és televíziós műsorok/sorozatok, amelyeknek ötletadója, szervezője és leggyakrabban aktív résztvevője is volt. A régészet népszerűsítésében generációjának legjobbja volt. Az általa készített Az újkőkor és a rézkor művészete és szervezett pl. Az avarok kincsei című kiállításoknak jelentős hazai és nemzetközi visszhangja volt.

Mint ahogy ő maga fogalmazott, “Mindent megkaptam, amit tanult mesterségemben el lehet érni, tudományos sikerektől, magas állami kitüntetésekig. …. büszke is vagyok kitüntetéseimre, de legalább ennyi büszkeség számomra, egykori tanítványaim, ma kollegáim szeretete, megbecsülése.”

Mindig derűs természete, sokszínű egyénisége, emberi kedélye, szelleme töretlen maradt.

Elvesztettük az Igazgató urat, a Tanár urat, Ottó bácsit és Ottót! De tanulhatunk példájából, küzdeni tudásából, kitartásából. Mindenkivel szót tudott érteni, toleráns tudott lenni, még azokkal is, sőt főleg azokkal, akikkel nem értett egyet.

Amíg élünk, velünk él. Most kiderül, nélküle, mit tanultunk tőle. Barátai, volt kollégái és tanítványai életükkel bizonyíthatják azt.

Őrizzük emlékét, nyugodjék békében!

Lőrinczy Gábor

Nyitólap / Hírek / Egyéb /

Segítség, nem
tudok belépni!