tagtoborzo

BONAE MEMORIAE SZŐNYI ESZTER

2011. 04 27. szerda, 17:07

Nagy veszteség érte a magyar régészetet,benne a Pannonia-kutatást: Dr. Szőnyi Eszter, a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumi szervezet ny. igazgatója, fáradhatatlan szorgalmú régésze március 21.-én itthagyott bennünket. Személyesen gyászolom, mint utódomat a győri múzeumban, mint elhivatott kiváló régészt, s mint a római kerámia kutatóját.

40 évvel ezelőtt keresett fel először Szőnyi Eszter a Régészeti Intézetben, hogy segítséget kérjen egy savariai kerámiaműhely keltezéséhez, amelyben – mint ezt ő azonnal felismerte – ún. raetiai árut is gyártottak. Erre az officinára az ActaArchHung. hasábjain hívta fel a kutatás figyelmét. Azóta kiderült, hogy ezt a kerámiafajtát a raetiai fazekascentrumokon kívül több helyen is gyártották Pannoniában. A savariai műhely teljes anyagáról szóló közlemény éppen néhány hónappal ezelőtt jelent meg – csaknem fél évszázaddal az ásatások befejezése után.

Későbbi munkáiban is fontos helyet kapott a római kerámia. 1972-ben publikálta a győri múzeum gyűjteményében lévő itáliai gyártmányú vékonyfalú edényeket. Ennek a típusnak (amelynek egyik pannoniai műhelyét éppen ő tárta fel) nemzetközi irodalma azóta óriásira nőtt. Mind a formaadás, mind a díszítésmód annyira gazdag a Földközi-tenger medencéjében, hogy szinte már ott tartunk, hogy minden egyes edényt önálló típusként közölnek.

Óriási szorgalommal elemezte, dolgozta fel a győri római kori temetők gazdag emlékanyagát, és a hiányos archivális adatokból kísérelte meg felismerni az összetartozó síregyütteseket. Akkor közölte a Brigetio felé vezető út menti homokgödri (1976) vagy a Savaria felé vezető út menti Kálvária-temető (1974) anyagát, amikor még aránylag kevés hamvasztásos rítusú temető publikációja állt a kutatás rendelkezésére Pannoniában. Ezekkel szinte egyidőben írt előzetes jelentést a soproni Deák téri temetőről (1977-78). Valamennyi közleménye a múzeum folyóiratában, az Arrabonában jelent meg. Ezeket a munkáit azóta is gyakran idézik, minthogy hasonló rítus ill. mellékletadási szokások figyelhetők meg a többi pannoniai temetőben is. Saját ásatásának anyagát közölhette Tomka Péterrel együtt a Győrszentiván, Söprűs-hegyi késő római temető esetében. Nem véletlen, hogy nemrég őt kérték fel arra, hogy a római temetők feltárásának tapasztalatait írja meg az új régészeti kézikönyv számára.

Sokat köszönhet Szőnyi Eszternek a pannoniai limes-kutatás is. A győri Káptalan-dombon 1974 és 1978 között végzett feltárások révén ismerhettük meg Arrabona castellumának helyzetét, tájolását és lehetett következtetni annak kiterjedésére. Kutatásai során a tábor belső épületei, útszakaszok kerültek elő valamint a késő római erőd falának hosszabb szakaszát tudta feltárni a székesegyháztól délre egy patkó alakú oldaltorony részletével együtt. Ennek az ásatásnak jelentőségét az a tény is növeli, hogy a késő Tiberius-Claudius kortól az V. századig terjedő rétegsort figyelhetett meg. Ennek révén megismerhettük a korai föld-fa tábor és a későbbi kőépületek periódusait, átépítéseit. Kiderült továbbá, hogy a tábort nem a korábbi La Tène D korú erődített telepre építették. A győri Káptalan-dombi munkálatokról a carnuntumi limeskongresszuson számolt be 1986-ban. Kutatásait 1977-ben kiterjesztette a tábor vicusára is. Ennek során figyelhette meg a castellumhoz tartozó polgári település szerkezetét, az út mentén hosszan elnyúló, a korábban feltételezettnél keskenyebb beépítettségét. Magára a limes útra vonatkozóan is bővítette ismereteinket, kimutatva annak későbbi bővítését, átépítését. Az Arrabonára vonatkozó településtörténeti, topográfiai eredményeket 1992-ben kis monográfiában jelentette meg.

Egyik legfontosabb vállalkozása volt az az ásatássorozat, amelyet Árpáson, a hadrianusi alapítású Mursella városában végzett 1975 és 1989 között. Ezen a településen korábban nem is folyt ásatás — leszámítva Paulovics István három napos szondázását; ill. Bíró Endre kutatásait a késő római temetőben, amelynek ő félszáz sírját tárta fel. A Szőnyi Eszter által kutatott objektumok leletanyaga alapján már 30 évvel ezelőtt sejteni lehetett, hogy a település előzménye egy Claudius-Flavius kori tábor lehetett, amely az Arrabonába vezető utat ellenőrizhette. Azóta légi felvételek igazolták feltételezését; ezek segítségével lehetett továbbá Mursella településszerkezetére vonatkozó ismereteinket bővíteni. Kiemelkedő eredménynek tekinthető a korai fa-periódust követő fazekastelep feltárása; ennek során 12 kemencét, kutakat, szárítóhelyiséget figyelhetett meg. A telepen gyártott kerámia részben La Tène hagyományú, részben azonban az itáliai vékonyfalú kerámia jó minőségű helyi utánzatának tekinthető. Ennek az árunak feldolgozásához már korábban jó tapasztalatokat szerzett a múzeumi gyűjtemény anyagának közreadásával. A municipium kőépítményein kívül kutatta az utat, és – a mérföldkövek adatai alapján – a város territoriumának határait. Ásatásai, valamint a légi felvételek alapján kiderült, hogy Árpás nem sorolható a belső-pannoniai erődített telepek közé, mint azt a korábbi kutatás feltételezte. Ezeknek az erődöknek kutatása egyébként éppen az elmúlt évtizedekben lendült fel. Feltárásának eredményeit részben az Arrabona hasábjain, részben a Situla sorozatban megjelentetett „The autonomous towns in Noricum and Pannonia” c. kiadványban közölte 2004-ben, míg a fazekastelepet az Iparrégészet c. kötetben mutatta be.

A másik kiemelkedő jelentőségű feltárás-sorozatra már az autópályás leletmentések korszakában került sor. 1990-től kezdődően Ménfőcsanakon tárta fel a kelta őslakosság többnyire gödörlakásokkal jellemezhető telepét. Ezt teljes önzetlenséggel Bíró Szilviának adta át feldolgozásra. A ménfőcsanaki telep esetében lényegesnek azt érzem, hogy Brigetiohoz hasonlóan ezúttal is annak lehetünk tanúi, hogy a felső-pannoniai limes kulcsfontosságú ala milliaria táborának hátországában nem villagazdaságok biztosították a táborok ellátását, mint Carnuntum municipalis territoriumán, hanem a ménfőcsanakihoz hasonló bennszülött telepek.

Múzeumigazgatói munkásságát kevésbé ismerem, de a mediumok híradásaiból arra lehet következtetni, hogy nem kevés nehézséggel kellett megküzdenie. Financiális nehézségek miatt ment nyugdíjba 2005-ben; nem másoknak akart felmondani, inkább ő távozott. Ismer valaki ehhez hasonló önzetlenséget?

Fentiekből kiderül, hogy Szőnyi Eszter – munkássága során – gyakorlatilag a Pannonia-kutatásnak szinte minden területén alapvetően fontos eredményeket tudott felmutatni. Kutatott római várost és bennszülött telepet, ala milliaria tábort, auxiliaris vicust, kora római hamvasztásos és csontvázas vagy éppen késő római temetőt; mindegyiket lelkiismeretes alapossággal tárta fel, ill. dokumentálta. Ásatásait szinte naprakészen publikálta, ezeknek számára való tekintettel azonban természetesen további részletmunkákra szükség lesz. Emlékét szeretettel őrizzük.

 

Requiem aeternam accipiat in Deo!

Gabler Dénes

Nyitólap / Hírek / Aktuális események /

Segítség, nem
tudok belépni!